A romániai magyarsággal szembeni politikát illetően a Nicolae Ceauşescu nevével fémjelzett időszak két, egymástól viszonylag jól elkülöníthető periódusból áll. Az 1965-ös hatalomátvételtől a hetvenes évek első feléig beszélhetünk a viszonylagos liberalizáció időszakáról. A hetvenes évek elején ideológiai fordulat következett be és kialakultak a román politikai rendszer általános jellemezői, amelyek az 1989-es rendszerváltásig meghatározták az ország politikai életét. A pártvezetés jövőképét a különutas kül- és gazdaságpolitika, a fokozott iparosítás és urbanizáció, a homogén román társadalom- és nemzetépítés, és nem utolsó sorban a főtitkár és a szűkebb környezete köré épülő abszolút hatalmi kontroll határozták meg.
Mindez meghatározta a nemzetiségpolitikát is, amelynek eredménye az anyanyelv használatának visszaszorítása az oktatásban, az ügyintézésben, a kétnyelvű feliratok eltűnése, a kulturális termékek látványos tartalmi kiüresítése. A nemzetiségi sajátosságokat képviselő intézmények szempontjából szinte az elemeire visszabontott és lecsupaszított kisebbségi társadalmat csupán az egyház és a nagyobb településeken spontánul megszerveződő értelmiségi csoportok, informális hálózatok fogták össze. Az erdélyi magyarság már csak abban reménykedhetett, hogy a Kelet-Európában beindult változások szele eléri Romániát is.
Az előadásra 2018. október 18-án, 16 órai kezdettel, a szatmárnémeti Református Gimnázium dísztermében kerül sor. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Szatmárnémeti Szent István Kör tagjai.